Zumba, cha-cha, swing

Szombat reggel korán ébresztett a Mambo No. 5. Már a reggelit készítve is táncra perdültek a lábaim. Ezt a napot csak és kizárólag a táncnak szentelem! Szombat délután ugyanis a kedvenc táncstúdiómban lesz az év első nagy latin táncparty-ja. Zumba, cha-cha-cha, salsa, bachata... Legalább ennyit tudni kell az alaplépésekből, hogy ne legyek olyan, mint egy bal lábú gólya a parketten.
Gyorsan készülődtünk el. A párom, aki jelenleg „táncpróbamon” vesz részt, közölte, hogy zárt cipőben nem is szándékozik megjelenni. Pacek... Hát persze, hogy zárt cipőben! Nem lehet tudni, hogy a „táncbár” mióta nem látta a felmosórongyot, és a gravitáció eddig hány embert küldött a padlóra. A szerencsétlenségeket elkerülendő, én is zárt cipőt húztam a „buliruhám” alá.
A táncstúdióban hatalmas volt az élet. Az emberek nevetgélve ölelkeztek, kommentelték egymás táncosparancsnokait, és közben boldogan várták, hogy kezdődjön a buli. Gyorsan vettem egy „indító” Zumbát, amitől már kissé bepárásodott a pólóm. De most már mindegy, gondoltam. Inkább megjelentem úgy, mint egy csapból kifolyt lény, mint hogy már az elején kidőljek a sorból.
Aztán elindult a „latin vonat”. Először a salsa villanyozta fel a hangulatot. A kezdő lépéseket már tudtam, így nagy hévvel vetettem bele magam. A párom csak nézte, és kuncogott. Mondjuk érthető, hogy miért. Most, hogy bezártak a tánciskolák, teljesen elfelejtettem, hogy tánc közben mosolyogni kell. Ott álltam tehát, mint egy „gép”: léptem, pörögtem, de mosolyogni elfelejtettem. Pedig a latin táncokban ez az egyik legfontosabb alapszabály.
Már éppen kérdeztem volna a páromtól, hogy mitől röhög, mikor az oktató szólt, hogy jöhet a következő tánc, a cha-cha. Az oktató nagyon kedvesen elmutogatta a lépéseket. Elsőre úgy tűnt, mintha csupán a salsa kicsit gyorsabb változata lenne. De aztán ahogy meghallottam a zenét, megéreztem a ritmust, rájöttem, hogy tévedtem. Ez egy teljesen más tánc! Eleinte nehezen tudtam elsajátítani a „túlzott csípőmozgást”, de 3-4 ismétlés után már belejöttem. És hoppá! Azt vettem észre, hogy már mosolygok is!
Már éppen azt hittem, hogy kezdődik a szamba, mikor az oktató bejelentette, hogy a következő tánc a bachata. Én – mint a legtöbb kezdő – úgy voltam vele, hogy szinte nincs is különbség a salsa és a bachata között. De nem! A zenéje teljesen más, és a lépései is lassabbak, lágyabbak. Ez egy igazi „romantikus” tánc. Aki ebben unatkozik, annak szíve sincs.
A bachata után jött a „nagy durranás”, a szamba. Ez az a tánc, amibe garantáltan minden nő szerelmes. Pörgés, rázás, lábdobogás... Mi kell még? Nem túlzok, ha azt mondom, hogy itt már szinte az egész táncstúdió a levegőben volt. Olyan volt, mintha egy hatalmas, színes konfettieső hullott volna a közepünkbe.
A táncparty végére már minden testrészem fájt. De nem bántam! Ez volt az a csodálatos nap, amire már hónapok óta vágytam. Aki azt mondja, hogy a tánc nem „terápia”, az még nem tapasztalta meg, mi az igazi kikapcsolódás. A tánc nem pusztán mozgás. A tánc egy életérzés! A tánc felszabadít, boldoggá tesz, és olyan „boldogsághormonnal” tölt el, amitől még a parketten fekve is mosolyogni tudok.
Ha kedvet kaptál a tánchoz, ne habozz! Nincs más dolgod, mint beiratkozni egy tánciskolába, és máris belecsöppenhetsz ebbe a csodálatos világba! Lépésről lépésre tanulhatod meg a legszebb táncokat, jó társaságba kerülhetsz, és a táncterápia jótékony hatásait is élvezheted.
Te mit gondolsz? Szeretsz táncolni? Ha igen, akkor melyik a kedvenc táncstílusod? Meséld el nekünk! Írd le kommentben a Te tánctörténetedet!