A zumba esete

Nem is olyan rég kezdtem el zumbalecskézni. Ez egy olyan táncos edzés, amin főleg latin zenékre mozog az ember, és persze izzad és fárad is közben rendesen.

Én egy kicsi, underground helyre szoktam járni. Nincsenek ott hatalmas tükrök, sem diszkógömb, és nem is szól olyan hangosan a zene, hogy ne halljam a saját gondolataimat. Ennek ellenére nagyon jók az edzések: az oktató fiatal, lelkes és nagyon jól motivál.

Nemrégiben volt egy vendégoktató, aki ugyanannyiba került, mint a rendes óra. Gondoltam, kipróbálom, egyszer élünk. Be is mentem kicsit izgatottan, hogy bezzeg itt majd biztos szuper edzés lesz, hiszen vendégoktató van. Hát, tévedtem.

A vendégoktató egy idősebb hölgy volt, aki látszott, hogy legalább kétszer annyi idős, mint a szokásos oktatóm. Az első 10 percben azt hittem, csak bemelegít, mert olyan fura, lassú és unalmas mozdulatokat csináltattunk. De ahogy teltek a percek, rá kellett jönnöm, hogy ez bizony az egész edzés lesz. Olyan unalmas, vontatott és monoton volt az óra, hogy majdnem megőrültem. Ráadásul az oktató a zenét sem érezte, mindig eltévesztette a tempót, így néha meg kellett várni, hogy rájöjjön, mi is történik.

Nem mondom, hogy nem mozogtunk, mert azért mozogtunk, de nem úgy, ahogy én szeretem, dinamikusan és erőteljesen. A vendégoktató verziója inkább a "sétáljunk laza csípőmozdulatokkal" kategória volt.

Az óra végén teljesen kiábrándult voltam. Kint vártam a többieket, akikkel együtt jártam, és ők is kb. ugyanezt mondták. Nem voltunk elégedettek, de azért próbáltunk pozitívan állni a dologhoz, mert azért mégiscsak mozogtunk egy kicsit.

A következő órán már ismét a saját oktatónk tartotta az edzést. Olyan jó volt! Tökéletesen érezte a zenÉT és a tánclépéseket, és olyan tempóban csináltuk a gyakorlatokat, hogy alig kaptam levegőt. Végül is rájöttem, hogy nem minden vendég jó vendég, és hogy nekem az a zumba tetszik, ahol én érzem jól magam.